Láss velünk! - Audionarrátorok Társasága
"Az emberek nem születtek egyformának, de természetes joguk, hogy egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek."
(Selye János)

Petner Katalin - segítő

A Metallica és a Pet Shop Boys megalakulásának, az MTV Music TV indulásának évében születtem, látássérültként. Bal szememre még gyengénlátó, jobb szememre már teljesen vak vagyok, de vallom: nem a látássérülésem vagy annak mértéke határoz meg mint embert, ez csak egy tény rólam, egy aprócska szelet belőlem.

Középiskolai éveimet Veszprémben töltöttem, felsőfokú tanulmányaimat Győrben és Pécsett végeztem. 2005 szeptembere óta „rontom a levegőt” és dolgozom Budapesten.

A kultúrának szinte minden ága diákkorom óta jelen van az életemben. A hétköznapokban a család és a barátok mellett a folyamatos tanulás, fejlődni-vágyás, kihíváskeresés jelenti számomra a „hajtóerőt”. Kevéske szabadidőmben szívesen utazom, járok színházba, múzeumba, komoly- és könnyűzenei koncertekre.

A színház csillogó és káprázatos világa már gimnazista koromban teljesen elvarázsolt, magával ragadott, lebilincselt, és ez a számomra édes rabság a mai napig elkísér.

A filmek esetében hasonló a helyzet: széles spektrumon mozgó érdeklődési köröm az évek során „mindenevővé” tett, a művészfilmektől az igaz történetet feldolgozó alkotásokig mindenre vevő vagyok. (Na jó, azért a Harry Potter „univerzummal”, és a Gyűrűk Ura trilógiával még barátkoznom kell...)

Azt, hogy az audionarráció világával 2015-ben kapcsolatba kerültem, egykori kolléganőmnek köszönhetem. Ő volt az, aki annak idején több alkalommal megkért: legyek „szárnysegédje”, „lektora” a narrátorképzésen kapott egy-egy házi feladatának véleményezésében.

Első, audionarrációval kísért színházi előadás élményem az Átrium Film-Színház Átriumklorid című darabja volt. Az előadáshoz készült narrációnak köszönhetően még inkább kinyílt és sokkal befogadhatóbbá vált számomra a színház, a színpad világa. A narráció minden vizuális történést auditív információként közvetített számomra, és ezzel egyidejűleg "lebontotta, áttörte” a korábban előttem tornyosuló, láthatatlan „falakat", lehetővé téve a darab teljes értékű befogadását. Az Átriumklorid után pedig nem volt megállás. Azóta szinte kizárólag audionarrációval kísért, akadálymentes színházi előadást és filmet igyekszem nézni.

Kíváncsi ember lévén 2016 őszén jelentkeztem az FSZK felhívására, és elvégeztem az audionarrátorok munkáját segítő, 30 órás tapasztalati tanácsadó képzést.

A képzést követően fogalmazódott meg bennem a szándék, hogy ha lesz rá lehetőségem a közeljövőben, szeretnék ezzel a területtel komolyabban foglalkozni, szeretném objektív ötletekkel segíteni a narrátorok munkáját annak érdekében, hogy minél több látássérültek számára akadálymentes film, színházi előadás, kiállítás, koncert kaphasson helyet a kultúra oly széles palettáján.

A narrátorokkal közös munkának köszönhetően - életemben először - úgy érzem: végre „hasznát veszem” a gyengénlátásomnak.

Tapasztalatom szerint az audionarrációnak a társadalmi integráció szempontjából is fontos szerepe, hatása van. Érintettként egyfajta küldetésnek tekintem, hogy ne csupán mi, látássérültek, hanem a többségi társadalom is megismerje az audionarráció világát.

Megtisztelő számomra, hogy tapasztalataim átadásával segíthetem az audionarrátorok munkáját, hiszen: "Az akadályok nem azért vannak, hogy megadjuk magunkat előttük, hanem azért, hogy áttörjük őket." /Ruta Sepetys/

Petner Katalin - segítő