Láss velünk! - Audionarrátorok Társasága
"Az emberek nem születtek egyformának, de természetes joguk, hogy egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek."
(Selye János)

Rólunk mondták

Árvay Mária, születése óta vak

Kedves Mindenki!

Szeretném köszönetemet kifejezni a narrált filmekért, amit április 30-án láthattunk!

Csodálatos munkát végeztetek mindannyian, hogy élvezhessük a filmeket!

Sok érdekességet tudhattunk meg az Amiről a fák suttognak című ismeretterjesztő filmből, ez volt az első narrált természetfilm, amit láttam!

Az Északi fény családi dráma esetén pedig minden elismerésem! A narrátornak nem lehetett egyszerű azt a rengeteg feliratot tolmácsolni nekünk! Ha nincs felolvasva, nehéz lett volna élvezni a történteket! Igazi, megrázó tragédia, rögzítettük Set Top Boksz segítségével, így ismét meg tudom nézni szintén audionarrációval.

Hálás köszönet a munkátokért! Üdvözlettel: Marika




Amriskó Tamás, látássérült tapasztalati tanácsadó:

Oktatója voltam a 2020 decemberében zárult AN-képzésnek. A csoport tagjai érdeklődőek, nyitottak voltak a látássérülés elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítása iránt. Érzékenyek, de bátran kérdezők, a feladatok megoldásában kreatívak. A képzés során a kiélezett helyzetekben jó döntéseket hozó, a másik személyre óvó, vigyázó csoporttársakká váltak.

Határozott vélemény, ugyanakkor kellő kompromisszumkészség jellemzi őket. Valamennyien jó szövegírók; a hangjukat jól használó, annak erősségeit és gyengeségeit ismerő audionarrátorok.

Rendkívül elszántak, emellett maximálisan elkötelezettek a látássérült emberek életminőségének javításáért.

Visszahallgatva a képzés során készített munkáikat, mindenkinek jól elkülönül az egyénisége, az egy kicsit mindenkitől különböző, egyéni stílusa, színes hangja. Öröm hallgatni az audionarrációval kísért hanganyagaikat.




Weisz Ildikó gyógypedagógus, az AN-képzés oktatója:

"Az első közösen töltött képzési napon sok területet érintettünk a látássérülés elméleti ismeretei közül, majd ezeket a hallgatók maguk is átélték a gyakorlati feladatok során. Észrevétlenül lettek e fogyatékossági terület és egymás megismerői.

Másnap arra kértem a csoport tagjait, összegezzék egy jelzővel az előző nap benyomásait, érzéseit. Nehéz nap volt mögöttük, ám a jelzők korántsem ezt tükrözték. Számukra a nap sokrétű volt és rendszerező, izgalmas és oldott, elgondolkodtató, tudásfrissítő és biztonságos vagy épp barátságos sajátélmény.

Megannyi színes és változatos jelző. Olyanok, mint ők maguk. Sokoldalú és tehetséges emberek, akik nyitottak a (látás)sérült személyek segítése felé.

Az én jelzőm akkor a befogadó volt. Ezt éreztem minden rezdülésükből, minden mondatukból. Ma is így érzem, és ezért nyugodt szívvel engedem útjukra őket, az Audionarrátorok Társaságát."